NetRandi társkereső - találka, szerelem

"Ma, amire hazajöttem a suliból, elvitték a szobámból régi, kedves bútoraimat, és egy másik, egy új volt helyette.
Rettenetes!
Nem találok semmimet!
Amire hazajöttem, ez már így volt. Így! Meglepetésnek szánták. Ha ilyen a meglepetés, és annak örülni kellene, akkor én nem szeretem a meglepetést, mert nem tudok neki örülni.
-Talán nem tetszik?-kérdezte anya, aztán mindjárt hozzá is tette:
-Hiszen olyan gyönyörű! Az a régi, az a barna, nem illett hozzád. A kisfiúhoz szép, színes, éppen ez a kék bútor illik. A lelkivilágodhoz ez illik.
Én nem tudom, hogy mi az a lelkivilág. Én csak azt tudom, hogy megint kitaláltak valamit,hogy ne kelljen velem törődni."

"SZÍV-ÉPÍTŐ"

Ha nagyrabecsülést érzel, nincs benned elutasítás!

#287 Liliom

2008.06.11. 20:47

Jelentem

Liliom!
Mintha ,csak nekem írtad volna.Annyira talált.

Kedves cuki!
Valahol ....sorstársak vagyunk...
Most sírjunk vagy nevessünk ezen???
:cry:

Ha nagyrabecsülést érzel, nincs benned elutasítás!

#286 cuki53

2008.06.09. 23:12

Jelentem

Menekülés!

Menekülök,mint űzött vad,
mögöttem a sors, üldöz ,
mint,veszett kutya had.

Menekülök ,elhagyott ,kedvesem,
ki oly ,sokat jelentett én nekem.

Menekülök,rohanok,mint űzött vad,
nem tudom,hol húzhatom meg, magamat.

Menekülök,míg valakit ,nem találok,
ott ,talán ,egy ídőre meg állok.

Menekülök,talán ,valaki befogad,
s ott töltöm majd a napokat.

Menekülök ,mert ott, boldog ,nem leszek,
mert ,én ,még mindíg ,mást szeretek.

Menekülök, onnan is ,tudom ,hiába,
boldog ,már soha, nem leszek,
bánatom ,folytom sok, imába.

Menekülök,rohanok, a sors útján,
talán, egyszer, véget ér e szenvedés,
és újra, rohanok a szerelem útján.

Menekülök ,magam elöl,
s , a bánat, majd meg öl.

Menekülök,mert ez a végzetem,
már soha ,nem lesz jó az életem.

cuki . sk.

???????????????????????????????????

#285 cuki53

2008.06.09. 15:17

Jelentem

Liliom!
Mintha ,csak nekem írtad volna.Annyira talált.

???????????????????????????????????

#284 Liliom

2008.06.09. 00:23

Jelentem

Látom, megint szomorú vagy...
Gyere. Nekem elmondhatod. Mindazt elmondhatod, amiért egész nap aggódtál. Amitől egész nap rossz volt Neked. Amitől egész nap féltél. És félsz éjszaka, mert rémséges álmokat varázsol eléd a sok nappali félelem.
Gyere. Nekem elmondhatod mindazt, amit napok, hetek, hónapk óta hiába akarsz elmondani azért, hogy könnyíts a szíveden, a lelkeden.
Nem hallgatott meg senki.
Mindenki futott.
Szaladt.
Rohant.
Elrohant melletted.
És magadra maradtál-megint.
A szobában.
A suliban.
A lakásban.
Az usziban.
A moziban.
Az utcán.
A világban.
A rengeteg Gyerek között.
A sok Ember között.
De Te tudd.
És Te tudod.
Én Veled vagyok.
Veled is maradok.

Ha nagyrabecsülést érzel, nincs benned elutasítás!

#283 valaki

2008.06.08. 22:06

Jelentem

Nagyon szívesen.

Sadie !
olvastalak ám! köszi!

#282 cuki53

2008.06.08. 21:41

Jelentem

Sadie !
olvastalak ám! köszi!

???????????????????????????????????

#281 valaki

2008.06.08. 20:26

Jelentem

"Miután a falak összedőltek, mindenki elhagyta a várost, csak a költő maradt ott egyedül. Meghúzódott egy perzselt rózsalugasban, ahol valamikor szerelmespárok csókolództak, és könnyes szemmel nézte a város pusztulását. Amikor az éjszaka ráborult a romokra, a költő még mindég ott ült, és siratta a várost. A csöndnek halálszaga volt, s az egymásra dőlt kőfalak között szél suhogott, és denevér. Mikor a hold följött, valahonnan a romok közül előbújt a macska. Lassan végigsétált a romutcán, meglátta a költőt, odajött, s leült a lába mellé.
- Te mért maradtál itt? - kérdezte a költő. - Hiszen mindenki elment.
- Mi macskák nem az emberekhez tartozunk, hanem a házakhoz - felelte a macska. - Mi nem szoktunk elmenni.
- Nem is tudtam, hogy ilyen hűségesek vagytok - mondta elismeréssel a költő.
- Mi nem vagyunk hűségesek, mi csak macskák vagyunk. De ki vagy te, és mit csinálsz itt egyedül?
- Költő vagyok, és siratom a várost - felelte a költő.
A macska gondolkozott ezen, aztán bólintott.
- Siratod a várost. És azután?
- Azután megírom azt, ami volt. A vidám gyermekeket, a boldog szerelmeseket, a meleg otthonokat. A múltat. Mindent, ami volt.
- Az egereket is megírod - kérdezte kíváncsian a macska - akik lyukakat fúrtak a falakba, hogy könnyebben összedőljenek? A háborút is, amit az emberek csináltak, amikor meguntak házakat építeni? A bombákat is, amiket azért találtak föl, hogy gyorsabban rombolhassák le azt, amit fölépítettek?
A költő bólintott.
- Mindent megírok.
- Akkor jó - felelte a macska, és lefeküdt a költő lábaihoz. - Én majd várok addig.
- Mire vársz? - kérdezte csodálkozva a költő. - Hogy visszatérjenek az emberek, s fölépítsék újra a házakat?
- Dehogy - mondta a macska - a rigókra várok, hogy visszatérjenek. Szeretem hallgatni az éneküket. S ha éhes vagyok, megeszem őket.
- Pratikus vagy - ismerte be a költő.
- Macska vagyok - felelte a macska egyszerűen. A perzselt rózsabokrok csupasz gallyai zörrentek a szélben. Magányos volt, hideg az éjszaka, s a romok árnyéka hosszúra nyúlott a holdöntözte téren.
- Miért gondolod, hogy visszatérnek? - kérdezte egy idő múlva a költő, s a foga megkoccant, mert fázott. - Tudom, nem gondolom - felelte a macska. - A rigók mindég visszatérnek. Aztán csak ültek, ültek a perzselt rózsalugasban, és nézték a holdat.
- A múltat írod most? - kérdezte egy idő múlva a macska kíváncsian. A költő bólintott.
- A múltat írom. Látod a házakat, úgy, ahogy voltak? Hallod az utca életét? Látod a boltokat, bujkáló szerelmeseket, iskolából hazatérő gyermekeket? Az anyákat, ahogy vacsorához terítik az asztalt, az öregeket, ahogy a kandallóknál ülnek? Látod őket?
A macska szűkre húzta a szemét.
- Látom - felelte. - Érzed-e az otthonok melegét, a virágzó kertek illatát? - kérdezte a költő. A macska szemében megvillant a holdfény. - Érzem - felelte. - Hallod a gyermekek kacagását? Szerelmesek suttogását? Halk zongoraszót lefüggönyözött ablakok mögött?
- Hallom - felelte a macska, és ásított. - És most mi lesz?
- Semmi - felelte a költő. - Remeték leszünk.
- Hát jó - sóhajtott a macska -, legyünk remeték!
Azzal összegöngyölödött a költő lábainál, és lehunyta a szemét. A költő pedig, akiből remete lett, ült tovább a perzselt rózsalugasban, és nézte a holdfénytől sápadt romokat. Dőlt falak tövében árny lapult. Mély volt a csönd a holt város fölött, és ájult, mint a gyász. Hideg csillagokból csöpögni kezdett a harmat. A hold lement. Sötét lett. A macska dideregni kezdett a költő lábainál.
- És most mi lesz? - kérdezte.
A remete, aki valamikor költő volt, megvonta a vállait szomorúan. - Nem tudom. Szeretném megírni Istent. De nem tudom.
- Nem tudod? - csodálkozott a macska. - Hogy lehet az? Hiszen te vagy a költő.
- Mégsem tudom - ismételte a remete. - Nem tudom, hogyan fogjak hozzá.
- Ó, hiszen ez nagyon egyszerű! Építs egy házat, amelyikben tűzhely van, meg tej. A többi majd jön magától. A remete, aki szeretett volna költő lenni újra, elindult a sötétben, és keresni kezdett a romok között. Talált egy behorpadt kályhát, és csakhamar talált egy üveg tejet is. Egy törött szék lábaiból tüzet gyújtott a kályhába, és föltette rá a tejet melegedni. A melegedő tej szagára megjött a macska is, és odatelepedett a kályha mellé. A sötétség lassan oszlani kezdett, de a romokon súlyosan ült a köd, akár egy halottas lepel. A macska dorombolni kezdett a tűz és a tej szagától. Most sem tudod megírni az Istent? - kérdezte. - Most már azt hiszem, tudom - felelte a remete, akiből újra költő lett, és kiöntötte a tej felét a macska elé egy ócska tányérba, amit a romok között talált. - Ide figyelj!
Azzal nekikezdett eltakarítani a romokat a kályha körül. Mire a köd eloszlott, s az első napsugár fölragyogott a halott város fölött, már egy egész kis kört tisztított meg a kályha körül. - Kezdetnek jó - bólintott a macska -, már van otthonunk. Most már aztán igazán megírhatod Istent.
- Már meg is írtam - felelte a költő, és mosolygott. Tekintetével a romok felé fordult. Csillogott rajtuk a harmat a napfényben. - Látod az új várost? - kérdezte a költő.
- Látom - bólintott a macska. - Hallod a születendő gyermekek kacagását az építendő iskolákban? - Hallom - felelte a macska. - Érzed a jövendő otthonok melegét? Ültetendő virágok illatát? - Érzem - felelte a macska, és beleszimatolt a romok közé behulló napfény aranyporába. - Érzem. Költő vagy igazán, és megírtad Istent. Odébb, a perzselt rózsalugas bokrában valami mozdult. A macska nézett oda elsőnek, s a szeme megcsillant. - Rigók - mondta. - Látod, hogy visszajöttek? Élő rügy után kutatnak az égett bokrokon. - Mit gondolsz, találnak? - kérdezte aggódva a költő. - Persze, hogy találnak - felelte a macska fölényes bölcsességgel -, rügyek mindég maradnak, mint ahogy rigók is maradnak. Meg macskák. Meg költők - tette hozzá nagylelkűen -, akik minden földindulás után meglelik az Istent. De most megbocsájtasz. Az élet hív, dolgom van a rigókkal. Azzal lassú, kényelmes léptekkel indult, hogy birtokába vegye az új napot, az új várost, az új világot. A költő mosolyogva nézett utána, s ahogy szeme tovasiklott a romokon, már nem is romoknak látta őket, hanem alapnak egy új város alá."
(Wass Albert: A költő és a macska)

#280 cuki53

2008.06.08. 18:31

Jelentem

Üvölt a sakál!

Üvölt a sakál ,mert vesztét érzi,
s ,hogy ki ,szereti ,azt nem nézi .

Üvölt sakál ,mert valami fáj,
üvölt,mert tudja ,belül, mi fáj.

Üvölt ,mert látja a fényes holdat,
mit ,soha nem ér el,s nem lesz övé,
mert jól tudja,mit hoz a holnap.

Üvölt a sakál,mert fogoly és tehetetlen,
a sors fogja ,ezért ,szabadúlní lehetetlen.
Sorsát ,megváltoztatní nem tudja,
nem tehet róla ,ő a vadász fogja.

Üvölt a sakál,mert jól tudja,
üvölt ,mert ö a sors ,az élet fogja.

Üvölt,mert jól tudja ,ha ketrec ajtó ,
csak egyszer ,marad tárva ,nyítva,
ő kiszabadúl , fút,s rohan vonyítva.

Üvölt ,mert , azt hiszi,szabad lesz,
ha,kiszabadúl ,boldog lesz,
de,még nem tudja ,ő az állam fogja!

cuki. sk.

???????????????????????????????????

#279 cuki53

2008.06.08. 13:39

Jelentem

Vihar tombol !

Derűlt az ég ,csoda kék,
azt, hittem az élet szép.
Találtam, valakit ,kit imádok,
úgy , vártam ,a találkozót ,
hogy akkor ,majd mit látok.
Éreztem ,mennem kell,
még, nem tudtam ,miért.
Találkoztunk,s szívűnk összeért,
mennem kellett ,már tudom ,miért.
Szivünk ,egy ütemre dobogott,
el töltöttem ,hét gyönyörű napot.
Nem tudtuk,hogyan tovább,
mit ,hogyan,tegyünk ,
de volt egy szép hetünk.
El kellett,indúlni haza,eljött az idő,
isten is tudta ,ez így ,nem jó,esett az eső.
Vihar tombolt a szívemben ,
vihar , az utamon ,hazafelé,
vihar , hatalmas, a lelkemben.
Hosszú ,utamon , hazafelé ,
köny csillogott ,szememben,
s hatalmas fájdalom,lelkemben.
Otthon, a nagy üresség fogadott,
s ahol töltöttem ,hét szép napot,
szívemből ,otthagytam,egy darabot.
Vihar tombol ,lelkemben,
vihar tombol , szívemben.
Most ,ülök és nem tudom ,mit tegyek,
csak, azt tudom, ez így ,tovább nem mehet.

cuki . sk.

???????????????????????????????????

#278 cuki53

2008.06.08. 12:24

Jelentem

Sadie !
köszönöm!!!

???????????????????????????????????

#277 valaki

2008.06.08. 11:13

Jelentem

Köszönöm, Cuki, és ne feledd: "Az a nagyszerű az emberben, hogy soha nem veszíti el a bátorságát és a kedvét, újra és újra kezdi, mert tudja, hogy fontos és érdemes újrakezdenie."

(Ray Bradbury)

Sadie !
Neked tökéletesen igazad van. Sajnos ,nem én változtatom meg a topicomat,nem én írok ,csak ide. Tehát ,olyan lesz amit mások írnak.Bár szeretném ,ha ez más lenne mint a többi. Továbbra is várom írásaidat,mert nagyon tetszenek.

#276 Liliom

2008.06.07. 23:05

Jelentem

" Ha azt akarod,hogy Gyermek-Embertársaid szeressenek, tiszteljenek-szeresd és tiszteld őket Te is. Ha valamelyikkel mégis súrlódásod lesz, és kiabál Veled-a vilégért se emeld föl a hangodat. Ne akard túlkiabálni. Ez nem vezet sehova.
Mielőtt megszólalsz, számolj magadban néhányat és-bármilyen nehéz is-a lehető leghiggadtabban, a lehető legcsendesebben szólalj meg, és igen röviden mondd el az érveidet.
Igaz és okos érveidet.
Majd meglátod.
Majd nagyon meglepődsz.
Súrlódást kezdeményező Gyermek-Embertársaid annyira meglepődik-csendes szelídségeden, hogy szinte visszahőköl.
Erre nem számított.
Nem tud mit kezdeni szelíd viselkedéseddel.
Mindebből leszűrheted azt, amit már sok Okoska leszűrt:
-A szeldséggel szemben nincsen ellenállás.
Igazuk van.
És Te fogsz győzni.
ERKÖLCSIEKBEN-természetesen:" "SZÍV-ÉPÍTŐ"

Ha nagyrabecsülést érzel, nincs benned elutasítás!

#275 cuki53

2008.06.07. 19:55

Jelentem

Az életről ,gondolat.

Hogy ,ne csak szépeket írjanak ide,
ezért ,egy gondolat ,tőlem ,ide izibe.
Próbáltam ,az életen javítani,
sikerűlt,is tovább ,rajta rontaní.
Én, Cuki ,mondom néktek,
röviden ,ennyí : szar az élet.
De,ha egyszer rajta ,javítok,
ígérem,nektek beszámolok.
:cry:

cuki53 sk.

???????????????????????????????????

#274 cuki53

2008.06.07. 19:42

Jelentem

Helló ! lányok ! Helló! Fiuk!
Mindenkit megkérek, itt ne legyen semmi vita.
Ez az oldal legyen ,más mint a többi. :030:

Úgy is mindenhol csak veszekedés ,vita megy.
Itt mindenki ,írjon amit akar. Kommentár csak jó lehet v. semmi.
Mindenkinek köszönöm a hozzá szólásokat.

cuki53

???????????????????????????????????

#273 cuki53

2008.06.07. 19:31

Jelentem

???????????????????????????????????

#272 Liliom

2008.06.02. 10:00

Jelentem

" Ma írtam egy levelet a megyei újságnak.Megírtam a levélben, hogy tegnap volt egy fénykép az ötödik oldalon. Virágok voltak rajta. Szép virágok, az aláírás meg ennyi:
"Nyílik a hóvirág a soproni erődben:"
A fényképen meg tőzike volt.
Majd ha újságíró leszek, én jobban ügyelek. Mert virág-virág, de a hóvirág az nem tőzike-virág-bármennyire is hasonlít az egyik a másikra. Ha engem a suliban felszólítanak, és én összetévesztem a kettőt, akkor nekem beírják az egyest."

"SZÍV-ÉPÍTŐ"...

Ha nagyrabecsülést érzel, nincs benned elutasítás!

#271 Horváth Zsolt

2008.06.01. 14:11

Jelentem

A felhasználó tiltása

42 éves
Szolnok-Szandaszőllős

Bocs Sadie!Ez egy fórum de amúgy igazad van.pusssz.ja és bocs Liliom és nem Lilliom még mielőz ezért is kapnák

légy vidám és mosolyogj sokat

#270 valaki

2008.06.01. 13:25

Jelentem