Szeretlek... könnyü ezt kimondani, kár, hogy nem tudtad végig gondolni, mit is mondtál ezzel nekem, s most miattad könnyes mind a két szemem. Szeretlek... azt hittem tényleg így gondoltad, hogy őszinte , tiszta szívvel mondtad, de becsaptál aljas módon, s várom, hogy a holnap enyhülést hozzon. Szeretlek.. neked ez semmit nem jelent, hisz könnyen engedtél el egy szerelmes kezet, nem fogtad örökké ahogy szavaid igérték , mik egy naiv lány szívét darabokra törték! Szeretlek... miért mondtad ezt nekem? Hisz tudtad, hogy nem sokáig leszel velem. Tudtad jól, hogy hazugság az amit suttogott ajkad. S egy cseppnyi megbánást sem látok rajtad. Szeretlek.. ezzel a szóval boldoggá tettél, de nem tudtam, hogy hazug ember lettél. Hittem , hogy életem szép lessz majd veled, de csak szomorúságom köszönhetem neked. Szeretlek... biztam benne hogy ez igy is marad, de szemed máson gyorsan megakadt. S engem, mint egy egyszerü játékot, eldobtál magadtól!!

Régi történet

Nagyon Boldog Nőnapot a Hölgyeknek!

Boldog Nőnapot.

Szeretettel hoztam e szép csokrot,
s köszöntőmet mindenkinek mondom.
Nőket köszönt most az egész világ,
hát nyíljon nékik a sok színes virág.
Az életet, szerelmet tőlük kaptuk,
cserébe szívünket az ölükbe rakjuk.
Általuk vagyunk igazán valakik,
tudom most dalom, messzire hallatszik.
Kívánom, legyen minden nő boldog,
s szálljanak el végleg a bús gondok.
Hulljon reájuk jókívánságom e napon,
egész évben és minden Nőnapon.

Ady Endre: Emlékezés (Március) Idusára

Óh, bennem-lobogott el
Ama szinte már savós,
Tüzetlen és makacs,
De jó nedvű ifjúság.

Március Idusára
Voltak mindig szavaim,
Olcsók és rímesek,
De akkor az volt igaz.

Hadd lássam, óh, hadd lássam
Azt a régi Márciust,
Midőn az ifjú bárd
Őszintén s jól hazudott.

Óh, Napja Márciusnak,
Óh, megroppanó havak,
Be jó emlékezés
Ki mostanában esik.

Be, jó ma ez az Élet
Mikor a Holnap sunyi,
Be, jó épp ma élni
Mikor Halál s Élet: egy.

Tavaszra várva

Sok megdermedt növény
úgy vár a tavaszra,
mint szerelmes legény
kedvese csókjára.

Néhány kicsi virág
a fejét kidugja,
mint párját leső lány
titkon az ablakba.

Mézillatú tavasz
mikor megérkezik,
egypár feslő bimbó
hirtelen kinyílik.

Bársonyos lepellel
vonja be a rétet,
és szép, zöld fátyollal
a kopár erdőket.

A sok kis madárka
párját hívogatja,
szerelmes dalával
előcsalogatja.

És végre az alvó
természet feléled,
elűzve magáról
a cudar, zord telet.